Amikor besétálunk egy nagyobb elektronikai szaküzletbe, vagy akár egy fast fashion cég egyik boltjába, akkor talán eszünkbe sem jut hogy összesen hány métert is tett meg az adott termék, amíg felkerülhetett az üzlet polcára.
Amikor kimegyünk a piacra – viszonylag egyszerű a képlet. Marika néni megtermelte szépen a kertjében, majd beletette a kis kosarába és ezzel lecsattogott a piacra, hogy ott azt eladja nekünk. Ez messze a legegyszerűbb verzió…
És van egy sokkal bonyolultabb… Amikor tengerentúlról érkezik a termék. Amikor több közlekedési eszköz igénybevételével jut el a boltok polcaira az adott áru. Mi most abban szeretnénk segíteni, hogy ha egyszerűsíteni nem is tudjuk, akkor is érthetően leírjuk számotokra, hogyan is kerül mondjuk egy hűtő a boltba.
Vágjunk is bele!
Manapság, már ami a tengerentúli szállítmányozást illeti, háromfélét különböztetünk meg:
- Hajón érkező
- Légi úton történő
- Vasúti
Mielőtt azonban belemennénk, hogy ezekről mit érdemes tudni, milyen dokumentumok szükségesek nézzük, hogy mik a legfontosabb szabályok amelyet nemzetközi szállítmányozás során alkalmaznak. Most egy kicsit szárazabb rész következik, de mivel a szállítmányozás alapját képzik a lenti szabályok, ezért itt minden ‘betű’, kifejezés sokat nyom a lantba, így most itt mindenképpen ragaszkodnunk kell a pontos jogi kifejezésekhez.
INCOTERMS
(International Commercial Terms - azaz Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek. Ezek a szabályok határozzák meg pontosan, hogy kinek mi a felelőssége a nemzetközi ügyletek során.)
Egy kis érdekesség:
1936-ban hozták létre ezeket a nemzetközi kereskedelemben alkalmazandó standardokat, azzal a céllal, hogy legyen egy egységes szabályozás, amelyet Hong – Kong-tól Rotterdam-ig, minden vevő és eladó elfogad, már ami a nemzetközi szállítást illeti. Így nagymértékben csökkenthetők a félreértések és ebből következően az ehhez kapcsolódó felesleges kiadások is. Az INCOTERMS azonban nem egy jogszabály, hanem egy szokvány, amely csak úgy jön létre, ha mindkét fél elfogadja.
Az INCOTERMS meghatározza a vevő és eladó közötti tranzakció:
- összes feladatát,
- kockázatát,
- és költségét.
Leggyakrabban használt INCOTERMS-ek:
EXW - Ex - Works (azaz a gyárból)
Eladó kötelezettsége és költsége:
- elérhetővé kell tennie az árut a vevő számára, mindezt úgy, hogy az megfelelően legyen csomagolva, azaz olyan legyen a csomagolás, amely biztosítja, hogy az árú épségbe meg tudjon érkezni a megrendelőhöz,
- nem feladata az export vámkezelés, de segítséget kell adnia az árú exportálásához szükséges okmányok beszerzéséhez,
- mivel az eladó nem vállal részt a szállításban így költsége sincs vele.
Vevő kötelezettsége és költsége:
- a teljes szállítási folyamat felelőssége a vevőt terheli (a rakodást is beleértve, amelyet a sok esetben a megbízott szállítmányozó cég intéz),
- azaz minden kockázat ő visel,
- a szállításhoz tartozó összes költséget a vevő viseli, attól a ponttól, hogy átvette az árút az eladótól a megegyezett helyen.
FOB - Free on Board (költségmentesen a hajó fedélzetére)
Eladó felelőssége és költsége:
- az eladó viseli a kockázatot addig a pontig, amíg a leszállítandó áruk a hajó fedélzetére nem kerülnek,
- a hajó fedélzetére való szállításig az eladó fizeti a felmerülő költségeket – így a szállítási költségeket és az export vámkezeléssel kapcsolatos költségeket is.
Vevő felelőssége és költsége:
- az áru hajóra való kerülésével a felelősség, és az ezzel járó kockázat is átszáll a vevőre, azaz, amikor az árú áthalad a hajó korlátja felett,
- a további szállítási és egyéb felmerülő költségeket – amelyek a hajóra való kerüléstől felmerülnek a vevő fizeti.
CIF - Cost, Insurance and Freight (költség, biztosítás és fuvardíj fizetve)
Eladó felelőssége és költsége:
- az eladó viseli a kockázatot addig a pontig, amíg a leszállítandó áruk a hajó fedélzetére nem kerülnek,
- a hajó fedélzetére való szállításig az eladó fizeti a felmerülő költségeket – így a szállítási költségeket és az export vámkezeléssel kapcsolatos költségeket is,
- az eladó azonban a fentieken túl fizeti a biztosítási díjat is, méghozzá úgy, hogy a vevő a kedvezményezett.
Vevő felelőssége és költsége:
- A vevő felelőssége és költsége az import vámügyintézés és a helyi szállítás.
DDU - Delivered Duty Unpaid (leszállítva vámfizetés nélkül)
Eladó felelőssége és költsége:
- az eladó kötelessége saját kockázatára és költségére eljuttatni az árukat a vevő által megjelölt helyre,
- ő viseli a szállítási költségen kívűl az exportvám költségét is.
Vevő felelőssége és költsége:
- ez a legtöbb esetben Door to door szállítást jelent, így a vevőnek csak az import vámmal és az áfával kapcsolatosan merül fel költsége.
DDP - Delivery Duty Paid (leszállítva vámfizetéssel)
Eladó felelőssége és költsége:
- az eladó viseli a teljes felelősséget a teljes szállítási folyamat során. Ő vállalja az összes kockázatot az exporttal és importtal kapcsolatban, és az ő feladata, hogy eljuttassa az árukat biztonságosan a vevővel megbeszélt pontos helyre.
- a vevővel egyeztettet helyszínig való szállítás teljes költsége illetve az export/ importtal összefüggő vámterhek költsége is őt terheli.
Vevő felelőssége és költsége:
- ez a legtöbb esetben Door to door szállítást jelent, így a vevőnek csak az import vámmal és az áfával kapcsolatosan merül fel költsége.
